„Ha elmúlik karácsony...”, szép emlék, ne fájdalom maradjon.

A teljes, bővített cikk regisztráció után érhető el!

Jön a karácsony...! Ami persze a meghitt pillanatok, a családi áhitat ideje, de ez nem feltétlenül igaz a „szükségszerű egyedüllétre” is. Ugyanis a proktológiai rendelésen az ünnep elmúltával jön az igazi dömping, a nagy roham, amikor szinte mindenki azt mondja, hogy „karácsonykor kezdődtek/jöttek újra elő/erősödtek fel a bajok...”. Ez annyira szembeötlő, hogy még így előre szeretnék pár tanácsot adni, miként lehet az ideji karácsonyra és az utána következőkre nem a „szörnyű, fájdalmas nyögések” időszakaként visszaemlékezni.
Gondolkoztam, hogyan szedhetném össze a tanácsokat, így arra jutottam, hogy megvizsgálom, mi nem megfelelő karácsonyi szokásainkban. Ehhez az Aranyér hírlevélre (hülyen név, tudom, de még nem találtam ki rá megfelelőbbet, az ötleteket kérném a szerkesztőségbe) való feliratkozáskor kapható tájékoztatót veszem alapul. Teszem ezt azért, mert a benne foglaltak megfogadása a végbélpanaszokat sok esetben nagyban csökkenti, igen pozitív, hálás visszajelzéseket kapok erről. Ezért mindenkinek ajánlom elolvasását. Most csak az ilyenkor nem megfelelő székelés előtti attitűdöket emelném ki, majd persze jön a javaslat a változtatásra, és a katarzis sem marad el.
Akinek még lenne jó, használható és hasznos ötlete, kérem, írja meg az utókornak!

Mi nem megfelelő?

Az étrend
A karácsonyi menüt kicsit abszurd módon a végtermék szempontjából nézve bizony elszomorító képet kapunk. Csupa finomított élelmiszer, növényi rostok nuku, a folyadék szintén („...kisült-e már a kalácsom/malacka...”). Nézzük csak végig: finomlisztből készített édességek hada, esetleg csokika, a menüben csak nyomokban felbukkanó zöldségek, gabonák, gyümölcsök (hol van már a „...piros alma, mogyoró...”), húsból amíg gyomorral vagy pénztárcával bírjuk. A háziasszony kitesz magáért, a család meg habzsolja. Ez a szokás. De ha megnézzük az eredményt, a sokkal tömegesebb, és esetenként a megszokottól nagyban eltérő étrend hatására a széklet betondarabként okoz hosszú, kellemetlen perceket, vagy ha nem bírjuk a kosztot, tízpercenként „odaszögez” minket a magány. Ha év közben be is tartjuk a megfelelő étrendet, a karácsonyi menü mindent visz, mint a piros hetes, és nem tömjük a bendőnket holmi felesleges ballaszttal. A folyadékfelvétel elmaradt fokozása tovább emeli a „keménységi fokot”: a széklet szárazabb, keményebb lesz. Ez a végtermék az egészséges kijárattal megáldottakat is megkínozza, az eddig akár rejtett betegségben szenvedőknél meg maga lehet a pokol.

A mozgás
Teli hassal, kint a hidegben, fagyban, sárban? Soha. A karácsony családi program, családilag mozogni teljes családi egyetértéssel még nyáron sem egyszerű, télen még a felvetett ötlet is biztos le lesz szavazva, kár is lenne megpróbálni. Tespedés a köbön, így a beleink is elrenyhülnek, a széklet ettől csak szárazabb, keményebb lesz, nem beszélve a puffadásról (a salakanyag hosszabb időt bent tölve tovább rothad), és környezetünkre nézve kínos utóhatásáról. A székrekedés így szinte boritékolható.

Alulról nézve nem is tűnik olyan békésnek az ünnep, igaz? Lássuk, mi lehet a megoldás.

Orvosi javaslat:

Mit tehetünk azért, hogy megússzuk az ünnepet gyötrelem nélkül, és a karácsony hangulata is megmaradjon? Nem is olyan egyszerű. A mértéktartásra most nem mutogatnék, az alapból kevesünknél működik, a többségnél is már csak bekövetkezett baj esetén (sokaknál akkor sem). Ilyen gyarló az ember.
Próbáljunk minél több növényi rostot becsempészni ételeink közé, legalább lehetőséget adva zöldségköretek, saláták (nem sültkrumpli), asztalra kitett gyümölcsök fogyasztására. Ezekkel is lehet remekelni, az interneten többféle ilyen recept van, mint betömni való száj. A „gyomorra szakosodott” háziasszonyok most persze finnyogva húzhatják a szájukat, de kérdés, akarja-e, hogy másnap a WC-n bömbölő házastárs szalajtsa az ügyeletes patikába valami hátha használó szerért. Lehet mérlegelni. Végső megoldásként elfogadható a korpatabletta fogyasztása is, mint rostpótlás, persze sok-sok hozzáadott folyadékkal, hogy belénk ne süljön.
A folyadék bevitelére meg oda kell figyelni, azt is ki kell tenni az asztalra a gyümölcs mellé, s bőséggel fogyasztani. Magától ugyanis sokszor nem megy, nem jut el a pohár széle a szánkig. Nem szoktuk meg. Ha nem iszunk étkezéskor sokat, a köztes időkben pótoljuk!
Vegyük úgy, hogy ezek a gyógyszereink, és mindenképpen éljünk velük, így ha utána „bűnözünk” is, sem lesz olyan súlyos a végeredmény.
A mozgást is be kell iktakni valahogy a jóllakott pihenésbe. Igazából csak addig kell kitartanunk, míg elindulunk: ha eddig eljutottunk, már minden megy magától, vissza nem fogunk fordulni. Ez lehet séta is, nem kell nagy, olimpiai célokat kitűzni, csak érezzük jól magunkat és egymást!

Több használható tanács most nem jut eszembe, a téma ugyanis kultúrálisan kényes: ha a szokásokhoz képest túl radikális, vagy túl enyhe változással bíró lépést javaslok, az eredmény mindkét esetben enyhén szólva kérdéses.
Ezzel az írással nem akartam az ünnep fényét homályosítani, sőt, inkább segíteni, hogy gondtalanabbul megélhessük azt.

Kívánok mindenkinek meghitt, békés karácsonyt, és valódi sikerekben gazdag, boldog új évet!

dr. Bánfalvi Péter
sebész adjunktus, proktológus
„A gyógyító gondoskodás™”
www.aranyeresseg.hu
.

A teljes, bővített cikk regisztráció után érhető el!
.